Különvélemény

Orbán Viktor tegnapi kicsit puhára sikeredett "State of the Union" beszéde után elözönlötte a sajtót és a blogoszférát a középosztály hatalmának megerősítésére tett kijelentéseinek kritikája. Ami a vicces, hogy mindenki úgy értelmezi a 'középosztály' fogalmát, ahogyan éppen éri. Ami még vicesebb, hogy az ország népességének közel 3/4-e beletartozhat ebbe az osztályba...

A középosztály nem abszolút fogalom. A nagy francia forradalom idején azokat a városlakó polgárokat hívták így, akiknek közel annyi pénzük volt, mint a nemeseknek - ez nyilván mai fogalmak szerint milliárdosokat jelentene. Ma másképp használják pl. az USA vagy az Egyesület Királyság területén, máshogy Indiában és - vélhetően - Magyarországon is.

A ne fájjon politikájával eljutottunk oda, hogy már nincs miből kifizetni a nem dolgozó és adót nem fizető polgárok, az emiatt nem hatékonyan működő cégek és a szőnyeg alá söprés politikájának mellékhatásaként kialakult színpadállam és érdekkörei költségeit.

Amiben élünk nem a tömeg mandátuma alapján működő demokrácia, hanem kalózsziget, ahol a kalózvezérek uralkodnak, és bár a nép rabolhat ha tud, de sok beleszólásuk nincs abba ami a kalóztanácsban történik. Egy jó kalózfilmben legalább két jelenetenként egyszer valaki megkérdezi, hogy mikor lesz már zsákmány, kimenő, de legalább egy kis rum. Csak az tartja vissza a legénységet a lázadástól, ha a kapitány egy tekintélyelvű, erős figura. A téves beidegződéseket még az előző rendszer(ek)ből örökölhettük.

Tisztelt kalóztársaim! Hitünk a politika szerepéről pár tévedésre épül. Miszerint, hogy az állam szerepe a jóléti társadalom megteremtése, valamint, hogy a hatalom tőlünk független erő, amit befolyásolhatunk, de nem irányíthatunk.

Kiricsi Karola NMHH szóvivő sajtótájékoztatón közölte: a Klubrádió, mint minden pályázó, ismerte a frekvenciapályázat értékelési szempontjait és az objektív [számszerűsíthető] kritériumok alapján adható pontszámokat, tehát vélhetően tudatosan adott be látványosan gyenge pályázati ajánlatot. "A pályázó az objektív pontszámok alapján utolsó volt, és ezt már azzal sem tudta behozni, hogy a szubjektív [minőségi] kritériumokra maximális pontot kapott."

A tény, hogy a Klubrádió nem tudta megpályázni az általa használt korábbi frekvenciáját a sajtószabadság megsértéséről szóló (per definitionem ellenzéki) kampány zászlóshajója. Tízezrek vonultak az utcára ebben az ügyben, ami egyben az ellenzék legfőbb vesszőparipája volt a kormánybarát tüntetés ellensúlyozására a közvélemény szemében ezen a hétvégén. Közben mindkét oldalról elhangzottak kritikák, hogy a hazai és külföldi média részrehajló volt, tényeket kent el a tüntetések bemutatásában...

Ami számomra vicces, hogy bár a tények a döntés másnapján ismertek voltak, senki sem vette a fáradtságot, hogy értelmezze őket és - véletlenül - a tények alapján értelmezze az eseményt. 

A demokráciát nem a kormány veszélyezteti. A kormány és a vele kapcsolatosan megfogalmazott aggályok, kritikák csak a tünetei egy nem igazán működő demokrácia betegségének. Ugyanis a polgárok nem tudnak és nem akarnak különbséget tenni tény és propaganda, meggyőződés és hit között.

Ebben a tüntetősdiben az a súlyos, hogy a kivonulók nem a kormány vagy az ellenzék mellett, nem is a programjuk mellett, mégcsak nem is igazán (reálisan nem láthatják értelmét) a kormány vagy az ellenzék ellen, hanem egymás ellen tüntetnek.

Mi magyarok különösen szeretjük a drámát, amit jellemzően panaszkodáson keresztül adunk elő. Ezt egy Budapesten rendszeres vendég, nagy magyar-rajongó holland mondta és nagyon igaza volt. A magyar politikai nyilvánosság egy állandó szappanopera szélsőséges érzelmekkel és kevés tényleges tartalommal. Most ezt a drámát exportáltuk az EU-ba is. Ami a vicces, hogy a különböző nemzetiségű képviselők ebben kiváló partnerek voltak. Abban már kevésbé, hogy példát mutassanak európaiságból, demokratikus értékekből.

Az események felgyorsultak. Bajnai feldobta, Schiffer eldobta, Orbán kidobta, Schmitt mellédobta, Vona újradobta miközben az EU faltolt. Ami a vicces, hogy bár még a szavazók nézik a meccset, de már csak azért mert nem megy más. A véleményvezérek új sportágat akarnak, nem is új meccset. Okkal.

Megdöbbentő, amikor már a visszafogott, racionális hangok is arra a következtetésre jutnak, hogy Magyarország felejtse el az önrendelkezést és a demokráciát. Ráadásul mindezt a demokrácia nevében...

Mire asszociál az Európai Unió alapelveiről az átlagpolgár: demokrácia, egység, Európa mint a fejlődés és jólét útja, béke és hasonlók. Az EU azonban nem ezért keletkezett. Az EU őse az Európai Közösség célja elsősorban gazdasági együttműködés és a béke megőrzése volt Európában.

A Maastrichti Szerződés ezt kiegészítette, de alapvetően szupranacionális szervezetként üzemel, nem pedig választott, elszámoltatható föderális kormányzatként. A bevezető szerint a cél: "preserve peace and liberty and to lay the foundations of an ever closer union among the peoples of Europe" - béke és szabadság megőrzése és majd egyszer talán egyesülünk is.

Bajnai Gordon levelét megírta... Visszatér-e a második katasztrófaelhárító, és ha igen, MSZP-s lesz-e?