HTML

Különvélemény

Egy évtizedet húztam le a kormányzatban, de nem politizáltam hivatásszerűen: én is sokáig azt gondoltam, az arról szól amit a pártok politikusai csinálnak. Aztán leesett, a gond nem a politikában vagy a politikusokban van, hanem a választó készülékében. Nem állítom, hogy amit leírok mindenkinek tetszeni fog...

Friss topikok

  • haters: A keresőbe beírva A demokrácia vége kulcs szavakat, igazán érdekes találatok jönnek elő. Ami megn... (2012.05.20. 18:10) EU: A demokrácia vége?
  • Politizátor: Köszi! Sajnos dolgozni is kell valamikor és most nagy a pörgés. Van pár posztötletem, hétvégén igy... (2012.02.27. 16:43) Középosztály Rulez!
  • komplikato: "a posta nyereséget termel így az átszervezése nem is volt soha igazán napirenden. " Azért volt i... (2012.02.08. 02:47) Az osztrákok kétszer annyi adót fizetnek
  • Politizátor: @nekemtökmind1: Neelie Kroes haha. Harcos feminista, aki horoszkóp alapján hoz döntéseket és maffi... (2012.01.24. 16:05) Számháborúk, avagy mindenki hazudik
  • mialenyeg: Szerintem az nagyban bonyolítjaa helyzetet, hogy nem gondolatok mentén alakítják ki az emberek a p... (2012.01.23. 03:26) A nagy magyar kisebbségi komplexus

Facebook

Politika van nálam és nem félek használni!

2012.01.28. 15:27 Politizátor

A kalózdemokrácia

Címkék: politika kormány választások reform parlament tüntetés adó függetlenség politikai kultúra jogállam hatalom ellenzék adócsalás képviselőtestület országgyűlés választási rendszer jogbiztonság országgyűlési képviselő kétharmad képviseleti demokrácia USA Amerikai Egyesült Államok politikai spektrum

Amiben élünk nem a tömeg mandátuma alapján működő demokrácia, hanem kalózsziget, ahol a kalózvezérek uralkodnak, és bár a nép rabolhat ha tud, de sok beleszólásuk nincs abba ami a kalóztanácsban történik. Egy jó kalózfilmben legalább két jelenetenként egyszer valaki megkérdezi, hogy mikor lesz már zsákmány, kimenő, de legalább egy kis rum. Csak az tartja vissza a legénységet a lázadástól, ha a kapitány egy tekintélyelvű, erős figura. A téves beidegződéseket még az előző rendszer(ek)ből örökölhettük.

kaloz.jpg

Tisztelt kalóztársaim! Hitünk a politika szerepéről pár tévedésre épül. Miszerint, hogy az állam szerepe a jóléti társadalom megteremtése, valamint, hogy a hatalom tőlünk független erő, amit befolyásolhatunk, de nem irányíthatunk.

Ha nem is mondjuk ki, ezt várjuk el tőle. Persze lehet az állam tevékenységének eredménye jólét, de nem ez a feladata, az eszközei sincsenek meg hozzá. Nem is független tőlünk, hiszen közülünk kerülnek ki a politikusok, nem robotok ők, elsősorban a saját érdekeiket fogják képviselni, mint minden normális egyén ha nem kényszerítjük őket másra.

Kezdjük talán azzal mire is kellhet az állam. Az Egyesült Államok, Lincoln idejéből származó doktrinája szerint, az állam azon feladatokat kell (és szabad), hogy ellássa, amelyet az átlagember saját maga kevésbé tud. Persze egy kalandkereső, telepesekből kinőtt, vállalkozó kedvű népességben egészen mást jelent a 'kevésbé tud', mint egy évszázadok óta passzív népesség esetében, amelyet a kiszolgáló-elnyomó jellegű, "ha kapsz enni ne szólj bele mit csinálok" államstruktúrák arra kondicionáltak, hogy a köz érdekét a legerősebb kezelje az átlagember beleszólása nélkül. 

A politikus - értelemszerűen - az államban képviseleti funkciót ellátó személy, akik a szavazók közös dolgaiban (amelyeket magunk nem tudunk ellátni jobban) képvisel bennünket. A dolognak az lenne a célja (értelemszerűen), hogy az egyén képességeit vagy erőforrásait meghaladó feladatokat közös erőforrásokkal és képességekkel oldjuk meg. Ebből adódik, hogy sok ember választ kevés politikust akik rendelkeznek a népesség közös erőforrásai felett és kiválasztják azokat a képességű személyeket, akik alkalmasak a közös problémák kezelésére.

Aztán ott a kormány. A feladata az állam napi működésének biztosítása. A magyar szokás szerint a parlamenti többség kormányoz, így a működés mellett komoly stratégiai irányítási funkció is kapcsolódik ehhez a feladathoz. Leegyszerűsítve, nem csak egy pályázaton nyertes ügyvezetőről van szó, hanem ügyvezető-tulajdonosról, méghozzá általában többségiről. Most nem a kétharmadról beszélek, hanem bármilyen kormányról. Lehet kisebbségből is kormányozni, de az azt jelenti, hogy a parlamenti politikai erők bármikor keresztülhúzhatják a kormány politikai programját. Számunkra ez furcsa, de nem mindenhol ekkorák az ellentétek a politikai pártok között.

fregatt.JPG

Ami ennél nagyobb probléma - még ha szinte nem is esik róla szó -, hogy a hatalmat ténylegesen nem képviselők, hanem pártok gyakorolják. A rendszer eleve azt erőlteti, hogy pártokra szavazzunk, ne személyekre. Bár a legutóbbi reform abba az irányban mozdult el, hogy a képviselőket inkább közvetlenül válasszák meg, az ellenzéket ez rosszul érintette - hiszen eddig más játékszabályok voltak és akármennyire 'védhető' a lépés, így hátrányba került.

A pártok programjai vezérlési programok. Ha úgy tetszik minden párt négy éves terveket ad le, amellyel akkor és csak akkor tudnak (akarnak) elszámolni, ha ehhez megfelelő hatalmat is kapnak. Ez azonban a kommunikációt jellemző arra korlátozza, hogy A párt programja szemben áll B párt programjával. Nem a képviselők próbálják a törvényjavaslataikat úgy faragni, hogy az ellenzék legalább egy része (választókörzeteik igénye, vagy érdekei miatt) mellettük szavazzon az adott egyedi kérdésben. A kérdések csoportját a párt elemzi, döntést hoz, hogy országos szinten mi számukra a legjobb stratégia, belekalkulálva olyan dolgokat is, hogy megfelelő lépések talán bizonyos szavazóknak elveszi a kedvét a szavazástól és így nem is kell foglalkozni a véleményükkel...

Azonban, ha a képviselőknek egyénileg van szavazati joguk (nem a párt nyomja meg a gombot X-szer), akkor miért nem egyénileg választjuk őket? Elvégre nem azért kaptak egyéni szavazati jogot, mert szakterületük van: azért mert választókörzetük van. Márpedig akkor nem Gipsz Jakab pártszavazó automatát ültetném be szavazni, hanem valakit akire személyesen rábízom a szavazatom és utána számon is kérhetem személy szerint rajta. Már maga a személy szerinti számonkérhetőség is sokat javíthatna a rendszer működésén, mert a szervezetek alapító okiratainak és SZMSZ-einek nincsen lelkiismeretük, családjuk és társadalmi pozíciójuk, valamint egy politikai szervezet ha elcsesz valamit, akkor csak kidobja az elhasználódott politikust és folytatja ott ahol abbahagyta. 

idezet.jpg

Mi is akkor a demokratikus állam? Ha mindenki mindenbe beleszólhat az a közvetlen demokrácia. Még senki sem tesztelt párezer fős létszám felett ilyet. A reprezentatív demokrácia, csak áttételesen demokratikus. Az átlagemberek egy csoportja felhatalmazást ad egyiküknek arra, hogy képviselje őket a közügyek intézésében, az állam (mint erre létrehozott szerv) működtetésében. Kicsit olyan, mintha megbíznád a családfőt, hogy szavazzon a család helyett. Csak éppen a képviselő nem családtag és nem a családod érdekeit, hanem egymástól idegen emberek egyező érdekeit képviseli. Az ügyviteli szerv a kormány, amely működtet, de önmagában nem változtathat, kivéve ha a képviselők többségét maga mögött tudja. A rendszerben implicit benne van, hogy a választók csoportjának érdekeit a képviselője, a választók csoportjainak többségét és ezért a döntéseket az ilyen képviselők többsége képviseli, a kormány pedig csak akkor tud megfelelni bármilyen ígéretnek, ha a képviselők többsége abban támogatja. A sorrend fontos.

A piramis azonban nálunk a feje tetején áll. Az egyéni képviselők csak egy kis része élvezi 'saját jogon' szavazóik bizalmát és még véletlenül sincs olyan hozzáállása, miszerint ő egy választói csoportot szolgál. Alapvetően a pártok, vagyis a potenciális képviselők ideológiailag azonosuló, egymással szövetségben álló csoportjai politizálnak. Ergo, nem 'közülünk való' képviselőink vannak, de még nem is 'értünk való' képviselőink, hanem a pártjukért valók. Ezt híven tükrözi a választási rendszer és a politikai közélet is, azzal tetézve, hogy a pártok szinte működésképtelenek erős személyi kultusszal rendelkező vezér nélkül.

A pártalapú demokrácia (?) nem az egyének érdekei mentén felépített, személyekre szabott hatalmi és érdekstruktúra, hanem ki lehet választani két előregyártott csomagból melyik tetszik jobban, amit sokszor - pontosan a másik csomagtól való megkülönböztethetősége miatt - sarkosan másmilyenre próbálnak festeni, más tartalommal töltenek fel.

Leegyszerűsítve: körtét szeretnék, de az egyik párt disznóhúst, a másik párt bazsalikomot ajánl. Vajon melyiket választom? Elvileg a pártoknak érdekükben állna megállapítani milyen programmal szerezhetnek elég szavazót, csak a gyakorlatban a legtöbb azonos érdekű szavazó megszerzése a cél, nem pedig minden érdek képviselete. Ennek az eredménye jól látható: a fél ország (kis különbséggel) kiszavazza a másik felét. Nincs igazán akkora belső mozgás, hogy a dinamikusan változó igényeket és érdekeket kövesse a párt, hiszen a képviselőinek hasznosabb a párton belül jól helyezkednie, mintsem a választókörzetének az érdekeit védeni, elvégre is a párt fogja helyzetbe hozni (vagy elbuktatni), nem pedig a választókörzete. Azonban itt ha a párt megbukik minden esély szerint a politikus is megbukik. Nem a politikusokból lesz párt, a párt verbuvál politikusokat. 

rukverc.gif

Én is hajlamos voltam a múltban pártra szavazni, ezzel is erősítve azt az elszigetelődést és a következményektől való elzárkózást, ami a kalózkirályok önkényéhez, a kalózkerekasztal intrikáihoz és hatalmi harcaihoz, hátbatámadásaihoz, a kalózvezérek érdektelenségéhez vezetett a hajójukon szolgáló tengerészekkel szemben.

Hogy miért is lettünk kalózok? A közteherviselést mindenki nyűgnek tekinti. Sarcnak. Az adók elvileg arra vannak, hogy az állam magát és azokat a szolgáltatásokat finanszírozza belőle, amely én nem vagy csak rosszabbul tudnék működtetni. Ha kevesebb adót fizetek az jelentheti azt, hogy nincs rá szüksége az államnak. De jelentheti azt is, hogy valami megszűnik, amire szükségem van, vagy esetleg más fizeti ki, aki később persze be fogja nyújtani a számlát valahogy. Akár úgy, hogy utcára vonul és leszavazza a a kormányt/képviselőket, akár úgy, hogy kikerüli a megnövekedett terheket. Nálunk főleg ez utóbbi dívik.

Egy olyan országban ahol a minimálbér nem elég semmire, viszont elterjedt gyakorlat, hogy minimálbéren van bejelentve egy csomó ember, miközben akár egy nagyságrenddel is többet keres, ahol a populáció harmada tartja el a többit, ahol az ötlet, hogy besúgónak tituláljuk, aki jelzi a hatóságnak az adócsalást, de képmutatóan felháborodunk, amikor egy csalásra fény derül, ahol az ügyeskedés népnemzeti játékunk ott nem rendes tengerészek laknak. És tényleg: féltjük az igazságszolgáltatást, ami képtelen nyilvánvaló jogsértéseket orvosolni, miközben a leírt jogszabályoknak az ellenkezőjét is szívesen megmagyarázza, ahol az átlagember számára a törvénykönyv akkor sem mond semmit ha olvasta, mert nem lehet szó szerint értelmezni ami le van írva, ahol a kártérítés kötelező, csak éppen csak azokat a károkat fedezi, amiről kértünk számlát, mert a féllábú ember végül is végezhet ülőmunkát, így a kára az orvosi költségekre korlátozódik, azt nem árazhatjuk be, hogy szeretett táncolni és hegyet mászni is. Ezért kalózkodunk. Mert tisztességest csak vízbe dobják, megverik, megalázzák és közben éhezik, beteg lesz.

A közvetlen képviselőválasztás megoldaná? Önmagában nem. Van még egy sor dolog, amiben a felelősséget végig kellene vezetni onnan ahonnan a jog származik: akiknek a bőrére megy a játék, a szavazóknak. Jobban alszom ha fáj a hatalomnak ha nekem fáj és jó neki, ha nekem jó, ha tudom, hogy tudja, hogy szolgáltat, nem pedig uralkodik. A rendszernek csak ennyit kell biztosítania. A többi szerintem már alakul magától is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://westwing.blog.hu/api/trackback/id/tr753905148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása