A ne fájjon politikájával eljutottunk oda, hogy már nincs miből kifizetni a nem dolgozó és adót nem fizető polgárok, az emiatt nem hatékonyan működő cégek és a szőnyeg alá söprés politikájának mellékhatásaként kialakult színpadállam és érdekkörei költségeit.

Most éppen a BKV van soron, de a sztori már a rendszerváltás óta műsoron van. Az állam pumpálja a pénzt a rosszul teljesítő stratégiai területekre, nem, vagy legalábbis rosszul szedi be az adókat, illetve a legkisebb ellenállás felé hajt.

Legyen az MALÉV, MÁV, Posta vagy akár a kormányzat leépítése, a bankok megregulázása, az adórendszer változtatása, a nagy szavakat általában nem átfogó változtatás követi, hanem a legegyszerűbb, fűnyíró elven működő és legkisebb érdemi ellenállás mellett végrehajtható intézkedések.

A zemberek pedig csak azt érzik, hogy a nyomás rájuk nehezedik. Azonban furcsa módon soha senkinek nem akar leesni azt, hogy ha valaminek ára van, azt meg kell fizetni: ha sem én sem polgártársaim nem fizetik meg, akkor az a szolgáltatás megszűnik. Ha pedig az állam nem engedi, akkor mindenki keményen meg fogja fizetni, mert az állam a legkevésbé költséghatékony újraelosztó, pláne egy kevéssé hatékony állam. Most is pontosan ez történik, csak a szokásosnál sokkal kiélezettebb a helyzet és sokkal nagyobb a figyelem.

A BKV-ról köztudott, hogy a rendszerváltás óta küszködik. Kenték már mindenre, legyen az az elöregedett gépjárműpark, a rossz konstrukciók, a bliccelők, vagy éppen a korrupt vezetés. Az igazság az, hogy a világon a legtöbb helyen a tömegközlekedés nem áll meg a saját lábán. A kérdés mindig csak, hogy mennyire nem. A privatizáció mindig egy kényes kérdés Magyarországon, mert ha az államnak érdeke marad fenntartani a privatizálás után is, akkor a magánzó ezt kíméletlenül ki fogja használni. Amikor a vállalkozó profitot termel és közben állami támogatást is kap senki meg nem mondja, hogy mennyire is van ténylegesen szüksége belőle. Ameddig a megoldás átpolitizált, addig fizetni fogjuk a politizálás árát is.

Az adózás is vicces dolog. Gyakorlatban a végfelhasználó által kifizetett adó (vagyis a munka költsége és a belőle vásárolt termékek nettó értéke közötti különbözet) meghaladja a 70%-ot, de ha még a vásárolt termékek üzemanyagján lévő, beépített adókat és a termékek előállítása, értékesítése, importálása során rárakódott adót is nézzük, akkor inkább a 80-90% körül mozoghat. Érthető, hogy a dolgozók és vállalkozók egyaránt kevéssé hajlamosak adót fizetni.

Azonban ez egy ördögi kör. A legkisebb ellenállás felé mozduló állam onnan kísérli meg behajtani az adót, ahol fizetnek ilyet. Nyilvánvaló mindenki számára aki nem multitól vagy az államtól kapja a fizetését, pláne ha vállalkozó, hogy az adócsalás szükséges rossz. A dolgozó befogja a csőrét, ha a minimálbére mellé kapja a mellékest, mert ha reklamál akkor kereshet új munkahelyet, vagy kaphat alacsonyabb fizetést (legálisan). A vállalkozó pedig szétteszi a kezét, hogy a konkurencia is ezt csinálja így nincs lehetősége mást csinálni ha piacon akar maradni. A bátor friss vállalkozó, ha új, egyedi ötlettel indul is eséllyel eleve küszködni fog, de ha sikerülne is kigazdálkodnia amit kell, hónapokon belül feltűnik egy olyan konkurens akinek nincsenek ilyen fenntartásai és megcsinálja kicsit feketítve ugyanazt, fele annyiért.

A zember persze azt mondja, ha olcsóbb, akkor megveszem úgy is ha félig fekete, így az önszabályozás nem működik. Az adóhatóság az ügyeletes rossz, így az fel sem merül, hogy valaki 'besúgó' lesz és bejelenti a sarki fűszerest ha nem ad nyugtát, vagy a munkavállaló súg ha őt vagy más alkalmazottat feketén akarják dolgoztatni. Mitöbb, az állam is vonakodott eddig drasztikusat lépni, hiszen ha hirtelen szigorítanának és leegyszerűsítenék a vállalkozások ellenőrzését, akkor elképzelhető lenne, hogy egyik pillanatról a másikra kiderül a vállalkozások túlnyomó részéről, hogy kilóg a lóláb. Nyilván az állam sem akarja megszüntetni a vállalkozások nagyját, akármennyire csalnak adót. Ez viszont nyilvánvalóan rossz.

Az Orbán-kormány láthatóan szigorított és keményebben lép fel főleg a profi adócsalók, számlagyárak ellen és a cégmegszüntetések száma is azt mutatja, hogy a szigornak eredménye van - csak sajnos az átrendeződés évekig eltarthat és közben az állam tönkre mehet (a polgárokról nem is beszélve). Az átalakítás árát nagyrészt olyan adókkal próbálják meg áthidalni, amelyek terhei az átlagember számára közvetlenül nehezen érzékelhetők, vagy csak a populáció egy részét érintik. A stratégia alapvetően ügyes, csak kétlem, hogy a megfelelő nagyságrendben mozog. A rossz adómorál megszüntetésének legnagyobb problémája a gazdaság működésében keresendő.

Értelemszerű, hogy ha eddig egy elcsalt adóval nyereségesen tartott céget adófizetésre kényszerítünk (pláne visszamenőleg büntetünk) akkor nincs tovább értelme fenntartani. Lehetséges, hogy nem is lehetett volna az adott vállalkozást gazdaságosan üzemeltetni (csak az alacsonyabb adó tette lehetővé), de lehetséges az is, hogy bár lehetett volna, de mivel az adóhatóság ide csengetett be előbb, a konkurenciához még nem (vagy csak nem túl rég), így a piac még nem rendeződött át, vagyis a tulaj inkább bedobja a törülközőt.

A másik probléma, hogy a jelentős adótartalom (amit jelenleg elcsalunk, így az állam helyett a nettó fizetést vagy a bevételt növeli) valóságos megjelenése az árakat feltolná, munkahelyeket szüntetne meg, a fizetéseket leszorítaná és a tönkremenő vállalkozások miatt csökkenő verseny még természetes módon is az áremelés felé tolná el az egyensúlyt. Természetesen, ha hirtelen mindenki befizeti az adót, akkor az államnak minden valószínűség szerint rengeteg tervezetten felüli pénze lenne. Sajnos az állam gazdálkodásának jellege és az adórendszer módosításainak átfutási ideje miatt képtelenség követni a változó adóbevételeket az adók csökkentésével, így egy elképesztően átgondolt rendszerre lenne szükség ahhoz, hogy egy vasszigort és közel 100% adómorált kényszeríthessen ki anélkül, hogy tönkrevágná az országot. Mivel az adóhiány (csak abból kiindulva, amit eddig tapasztaltam a környezetemben, ismerősökön keresztül vállalkozásoknál) vélhetően kétszámjegyű százaléka az összes adóbevételnek, így amikor tönkrevágásról beszélek, akkor az azt jelenti, hogy az argentin válság csak átmeneti megszorítás volt ahhoz képest ami bekövetkezne. Ez mondjuk magyarázza a különböző kormányok óvatoskodását, de egyben siralmas, hogy ennyi idő alatt még nem lehetett kidolgozni egy olyan átmeneti tervet ami kezeli ezt a problémát is.

Nem csoda hát, hogy a magyar állam küszködik, miközben Ausztria a világ egyik leggazdagabb jóléti államainak egyike. Megoldás?

Nyilván egy központi elektronikus könyvelés már manapság nem lenne probléma, a könyvelő cégek át tudnának állni gyorsan a saját rendszerükről egy központira. Ezt még lehet tetézni a céges bankszámlák bejelentési kötelezettségével és adóhatóság általi lekérdezhetőségével (a céget ne védje már magántitokhoz való jog). Kicsit megnehezítené az adócsalást ha minden kiadott és befogadott számla, kifizetés azonnal elérhető.

A másik oldalon persze segíteni kell a cégeket az kényszeradócsaló üzemből átállni a tisztességesre, akár adóamnesztiával - szerintem a vállalkozók többsége jobban aludna ha nem kényszerülne a zavarosban halászásra, illetve az árakra rárakódó adótöbblet kordában tartása érdekében a bevételarányosan jelentősen magasabb adót befizetőknek adókedvezményeket adni, majd persze amikor kialakul a költségvetés új bevételi oldala az adótörvényeket is módosítani lehetne.

Azonban mi az esélye, hogy az eddig is centralizálással, keménykedéssel és politikai büntető hadjárattal vádolt kormányunk ezt meg fogja lépni? És egy esetleges kormányváltás esetén a következő? Ha marad minden a mostaniban, akkor még több adót fog fizetni még kevesebb ember, vagyis tovább fog folytatódni a siránkozás, a 'költözzünk külföldre' és a bukott kormányok sora. Mert félreértés ne legyen: a kormányok csak a rendelkezésre álló pénzt csoportosítják hol ide, hol oda és a zavarosban halászókon kívül mindenki rosszul jár azzal, ha nincs rend.