HTML

Különvélemény

Egy évtizedet húztam le a kormányzatban, de nem politizáltam hivatásszerűen: én is sokáig azt gondoltam, az arról szól amit a pártok politikusai csinálnak. Aztán leesett, a gond nem a politikában vagy a politikusokban van, hanem a választó készülékében. Nem állítom, hogy amit leírok mindenkinek tetszeni fog...

Friss topikok

  • haters: A keresőbe beírva A demokrácia vége kulcs szavakat, igazán érdekes találatok jönnek elő. Ami megn... (2012.05.20. 18:10) EU: A demokrácia vége?
  • Politizátor: Köszi! Sajnos dolgozni is kell valamikor és most nagy a pörgés. Van pár posztötletem, hétvégén igy... (2012.02.27. 16:43) Középosztály Rulez!
  • komplikato: "a posta nyereséget termel így az átszervezése nem is volt soha igazán napirenden. " Azért volt i... (2012.02.08. 02:47) Az osztrákok kétszer annyi adót fizetnek
  • Politizátor: @nekemtökmind1: Neelie Kroes haha. Harcos feminista, aki horoszkóp alapján hoz döntéseket és maffi... (2012.01.24. 16:05) Számháborúk, avagy mindenki hazudik
  • mialenyeg: Szerintem az nagyban bonyolítjaa helyzetet, hogy nem gondolatok mentén alakítják ki az emberek a p... (2012.01.23. 03:26) A nagy magyar kisebbségi komplexus

Facebook

Politika van nálam és nem félek használni!

2012.01.19. 13:33 Politizátor

Európai Egyesületlen Államok

Mi magyarok különösen szeretjük a drámát, amit jellemzően panaszkodáson keresztül adunk elő. Ezt egy Budapesten rendszeres vendég, nagy magyar-rajongó holland mondta és nagyon igaza volt. A magyar politikai nyilvánosság egy állandó szappanopera szélsőséges érzelmekkel és kevés tényleges tartalommal. Most ezt a drámát exportáltuk az EU-ba is. Ami a vicces, hogy a különböző nemzetiségű képviselők ebben kiváló partnerek voltak. Abban már kevésbé, hogy példát mutassanak európaiságból, demokratikus értékekből.

Orban-Viktor11210x140.jpg

A felszólalók tárgyi tévedésekre alapozott felszólásain már több politikai blog is elmerengett, de számomra csak egy üzenetet hordoz. Ezek az emberek nem készek arra, hogy egész Európa politikájában részt vegyenek. Persze ennek is mi vagyunk az okai. Bevontuk őket. A jelenlegi kormány, annak viselkedése, a kétharmad következményei mind az országunk belügye. Egy kétségbeesett ellenzék - a média segítségével, drámai előadásban - a Magyarországon szinte magától értetődően sok szódával fogyasztott vádaskodásaival, hangulatkeltésével - akár tudatosan, akár vétetlenül - sikeresen exportálta a hazai stílust külföldre. Hülye vicc volt, jól sikerült. Ugyanis látszólag a nyugati politikában ez nem divat, de legalábbis a közvélemény nem szódával hígítja ezeket a híreket. Persze nem feltételezem, hogy a nyugati politikusok legalább egy része ezzel ne lett volna tisztában, de mivel a szkepticizmus és cinizmus náluk nem alaphangulat, így fel tudták használni ezt saját céljaikra. Mindenesetre nem túl demokratikus, vagy felelősségteljes magatartás a levegőbe politizálás, miközben egy ország gazdasága függ attól mit mondanak (aki követte az árfolyamokat és kötvénykibocsátásokat, a 7%-os kilengés pár hét alatt közvetlenül az EU véleményére alapozva jelentős), különösen, hogy ők csak az előnyeit, de a hátrányait nem élvezik ennek: a kulturális és államhatárok elszigetelik őket a negatív hatásoktól.

Ez rávilágít az EP és egyben az EU politikai rendszerének a hiányosságára. Nem elég, hogy az EP egy másodrendű politikai szervezet, elvégre is jellemzően a képviselők mindig a nemzeti választások "maradéka", akik nem kaptak mandátumot otthon (de ha kaptak, vagy kaphattak volna is, akkor sem az élvonalbeliek mennek EP képviselőnek). Nem elég, hogy alapvetően az EP egy fogatlan szervezet, aminek csak az EU által irányított nemzetek feletti és közötti ügyekben van mandátuma, abban is megosztja a hatalmat a Bizottsággal és a Tanáccsal. Ennek közvetlen következményeként az EP-ben folyó munka nem vehető egy lapra egy nemzeti országgyűlés munkájával. Nincs se hatalma, se felhatalmazása, se elszámoltathatósága olyan és persze ott van az is, hogy az EU mint szervezet egy paradoxon. Nincs alkotmánya, de mégis alkotmányos jogokat kér számon a tagjaitól, akik nem erre szerződtek. Kérjük vissza pénzünket...

cohn.jpg

Az EU őse gazdasági együttműködési szervezetként kezdte, utána ezek a jogosítványok bővültek, de még mindig nem egy föderális állam, inkább csak pár közös tevékenység költséghatékonyabb koordinálására, valamint a szerződések közös betartatására létrehozott szervezet. A cél, hogy egyszer csak egy Európai Egyesült Államok lesz belőle. Természetesen adódik az összehasonlítás egy ilyen nagyságú demokratikus alapokon szervezett föderáció estén az USÁ-val. Azonban van pár olyan különbség amelyek bármelyike ellehetetleníthet egy államot.

Az USA bevándorlók által alapított államszövetség. Elszakadt piciny gyarmatok, amelyek kis létszámú, Európából egy új jövő reményében elvándorolt, nemzeti identitásukat nem kis mértékben maga mögött hagyó telepesek hoztak létre egy óriási, államok nélküli földrészen (ráadásul nem beszéltek ennyi nyelvet). Belső összetartás és külső ellenség (ráadásul több külső ellenség: vad táj, vad őslakosok, ellenséges és kizsákmányoló anyaország) egy csapat elszánt pionír esetében, akik még ráadásul jellemzően protestánsok is voltak. Persze párszáz év ebből és mindjárt jó eséllyel működhet egy unió. Még így sem kerülték el persze a 19. század legvéresebb polgárháborúját, ahol a korabeli teljes amerikai populáció 5%-a maradt a harcmezőn.

USA.gif

Az EU ezzel szemben egy sok száz, sőt akár több ezer éves történelemmel rendelkező államalakulatok csoportja egy Brazíliánál kisebb területen összezsúfolva, ahol a kultúrák egymást érték a történelem kezdete óta. Nem lehet megállapítani ki kire hatott, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik akár területileg, akár időben. Az EU mint szervezet a belső harcok megszüntetésére, a kölcsönös gazdasági zsarolásra épít, nincs külső történelmi ellensége (de külső manipulálói igen: az USA és Oroszország) és nincs kétszáz éve hogy kialakítson egy uniót (most egy - arányosan - 25 millió áldozatot követelő polgárháborútól tekintsünk el). Ellenben van 27 különböző nyelvet beszélő félmilliárdos populációja (valahol egy nyelvet beszélnek több országban, valahol több nyelvet is beszélnek egyben), jelentősen különböző kulturális háttere, és persze az országok mérete és gazdasági fejlettsége is jelentősen különbözik. Ami talán ennél is rosszabb, hogy míg az USÁ-ban az önrendelkezés - az egymásra utaltság miatt - szinte együtt fejlődött egy bizonyos mértékű együttműködéssel, addig Európában önrendelkezés korábban volt, mint demokrácia, és demokratikus önrendelkezés is előbb volt, mint együttműködés (inkább intervenció volt több, ráadásul az elején a demokráciát támadta az önkényuralom, majd fordítva is). Vagyis minden ország meg van győződve, hogy lehet a másik nélkül is, hogy lehet máshogyan is és több negatív tapasztalata van szinte bármelyik másik ország útját tekintve, mint pozitív. Ez nem a legjobb alap egy házassághoz.

A fentiekből adódik, hogy a nemzetállamok és egy európai föderáció nehezen összeegyeztethető. Szerény véleményem szerint teljesen elképzelhetetlen. Ennek ellenére ennek is van támogatója egy páneurópai párt képében, csak éppen a programjuk nem tud túllépni a pózoláson.

Első körben biztosan a nyelvi különbségeket kell feloldani ahhoz, hogy problémamentes legyen az europolgárok közötti (politikai) kommunikáció, ami egy generációkat átívelő feladat. Persze megtalálni az univerzális nyelvet is politikai kihívás (az nem életszerű, hogy 3-5 nyelvet kelljen minden polgárnak beszélnie, hogy mindent megértsen, illetve ha igen, akkor a politikus is beszélné az összeset, tehát elég csak egyet használnia). Jelenleg az EU felnőtt lakosságának 51%-a beszél angolul, a következő generáció pedig esélyesen még nagyobb százalékban fog, tehát ez 30-50 éven belül feltehetően magától is megoldódna. De az idő faktor.

Ha már az állampolgárok értik, hogy két állammal arrébb miről politizálnak, akkor még mindig ott van a politikai rendszer kérdése. A kölcsönös bizalmatlanság és a kulturális különbségek miatt az egyetlen rövid és középtávon járható út ezeknek a politikai arcvonalaknak a megszüntetése. Azonban ez gyakorlatilag a nemzeti identitáson alapuló hatalom feladását jelentené. Persze a területi autonómia megmaradhat, de egy demokratikus, föderális rendszert csak alulról lehet felépíteni, vagyis az egység az állampolgár (mindegy milyen náció), a területi önkormányzatiság is csak területi, esetleg területi-kulturális alapon működhet, de ha a - korábbi - nemzeti önrendelkezés érdekérvényesítő képessége szerepet kap a kialakításában, annak egyenes következménye lesz, hogy bizonyos államok nemzeti érdekei jobban, mások kevésbé jelennek meg a rendszer kialakításában. Ez feszültségekhez és robbanáshoz vezethet (és akár meg is kapjuk a 25 millió polgárháborús áldozatunkat is). Ami azonban a legvalószínűbb, hogy a legkisebb ország is csak akkor adja fel a nemzeti követeléseit, ha mindenki más is feladja és egy új, az állampolgár szempontjából fair rendszer kialakítása az alternatíva.

Nem kell sokat elemezgetni ahhoz, hogy kiderüljön: nincs sok esélye annak, hogy ez a generáció egy USA jellegű föderációban éljen. Lehetséges, sőt egyre nagyobb a nyomás, hogy az EU vagy továbblépjen, vagy visszalépjen és ha másért nem is, a visszalépés költségei miatt az előremenekülés az esélyesebb. Az viszont biztos, hogy nem lesz forradalmi változás, hacsak nem történik valami nagy katasztrófa. Lesz egy európai alkotmány, szép lassan a pénzügyi, majd idővel a gazdasági irányítást is átveszi egy központi szervezet és a pénzt követve alakulnak ki a föderális politikai irányítás szervei. Ami a gond, hogy ez a folyamat a nemzetállamok konzerválásával, a hatalmi struktúrák átmentése mellett fog történni, ami egy idő után akadálya lesz a további integrációnak. Persze ellenkező irányban is hatnak erők: a munkaerő vándorlása, a nemzetek keveredése felgyorsulhat, a kulturális (és ezért a nemzeti) identitás felhígulhat, a kérdés itt is a mennyi idő alatt.


barroso_1482590c.jpg

Ameddig azonban ez nem történik meg, addig Magyarország számára állandó küzdelem lehet az érvényesülés. Kicsik és szegények vagyunk ehhez. Persze bízhatunk abban is Orbán átveszi valahogy a hatalmat az EP felett és keresztülver Európán egy számunkra kedvező forgatókönyvet...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://westwing.blog.hu/api/trackback/id/tr613589393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nekemtökmind1 2012.01.20. 14:19:26

Megint egy jó írás:)

Sok sok akadály van, a legnagyobb akadályok az, hogy irtózatos gazdasági különbségek vannak egyes tagállamok között, aminek a felszámolásában egyáltalán nem érdekeltek a gazdagabb tagállamok. Amíg nincs összehasonlítható léptékű gazdasági erő addig nincs közös szociális rendszer. Addig nincs közös adórendszer(hiszen alapvetően eltérnek a tagállamok érdekei) A jogrendszerek meg olyan különbségeket mutatnak, hogy azokat harmonizálni konkrétan lehetetlen.

Nem is kellene erőltetni ezt az egységes államot, bátran ki kellene mondani, hogy ez egy gazdasági közösség. És ezzel egy időben a EP-t mint kádertemetőt meg kellene szüntetni, meg az összes sallangot. Semmi szükség pacuha belga( gyuloltellensegeink.blog.hu/2011/09/20/a_belgak_2 ) bukott miniszterelnökökre akik komolyan elhiszik magukról, hogy akkora tényezők, hogy egy másik országot kioktathatnak a demokráciáról.

A tagállami befizetéseket meg a jelenlegi szint tízszeresére kellene emelni, és akkor nyomni a gazdaságot, nem pedig pazarolni mindenki pénzét, idejét ezzel az európai maszlaggal.
süti beállítások módosítása