HTML

Különvélemény

Egy évtizedet húztam le a kormányzatban, de nem politizáltam hivatásszerűen: én is sokáig azt gondoltam, az arról szól amit a pártok politikusai csinálnak. Aztán leesett, a gond nem a politikában vagy a politikusokban van, hanem a választó készülékében. Nem állítom, hogy amit leírok mindenkinek tetszeni fog...

Friss topikok

  • haters: A keresőbe beírva A demokrácia vége kulcs szavakat, igazán érdekes találatok jönnek elő. Ami megn... (2012.05.20. 18:10) EU: A demokrácia vége?
  • Politizátor: Köszi! Sajnos dolgozni is kell valamikor és most nagy a pörgés. Van pár posztötletem, hétvégén igy... (2012.02.27. 16:43) Középosztály Rulez!
  • komplikato: "a posta nyereséget termel így az átszervezése nem is volt soha igazán napirenden. " Azért volt i... (2012.02.08. 02:47) Az osztrákok kétszer annyi adót fizetnek
  • Politizátor: @nekemtökmind1: Neelie Kroes haha. Harcos feminista, aki horoszkóp alapján hoz döntéseket és maffi... (2012.01.24. 16:05) Számháborúk, avagy mindenki hazudik
  • mialenyeg: Szerintem az nagyban bonyolítjaa helyzetet, hogy nem gondolatok mentén alakítják ki az emberek a p... (2012.01.23. 03:26) A nagy magyar kisebbségi komplexus

Facebook

Politika van nálam és nem félek használni!

2012.01.21. 12:51 Politizátor

A nagy magyar kisebbségi komplexus

Címkék: média politika vita kormány parlament tüntetés forradalom politikai kultúra hatalom ellenzék képviseleti demokrácia Orbán-kormány FIDESZ Habsburg Török Birodalom politikai spektrum

Ebben a tüntetősdiben az a súlyos, hogy a kivonulók nem a kormány vagy az ellenzék mellett, nem is a programjuk mellett, mégcsak nem is igazán (reálisan nem láthatják értelmét) a kormány vagy az ellenzék ellen, hanem egymás ellen tüntetnek.

kette.png

A blogokon, a Facebookon és személyesen is szinte mindenki szekértáborokból támadja a másik szekértábort - sokszor nem is veszik a fáradtságot a győzködésre, csak a köpködés megy. Sanda gyanúm, hogy addig érdemi politizálás nem fog folyni ebben az országban, amíg a drága nép meg nem érti, hogy a politikai meggyőződés nem bőrszín. Az ellentétes véleményt nem lehet frontális támadással, hőbörgéssel és fröcsögéssel megváltoztatni, sőt jó esetben csak tüzeli a szintén hőbörgő és fröcsögő ellenfelet.

Ha valaki meg akar győzni arról, hogy amit gondolok a választott politikai álláspontomról nem tényekre épül, nem helyes vagy nem szolgálja az érdekeimet, akkor tegye bátran, de azzal nem ér el semmit, ha gúnyolódik és lenéz. Vajon miből gondolja ez a rengeteg ember, hogy az állam/kormány/ellenzék a hibás, amikor nagy általánosságban minden politika körüli személyes kommunikáció is kicsinyes, alpári módon védi a saját igazát, sőt még nem is védi, csak támadja a másik politikai meggyőződését? Nem, nem, várj. A másik politikai meggyőződésű embereket ad hominem támadja. Mindegyik oldal. Nyilván a politikusok sem immunisak és a szavazók is főleg olyanokra szavaznak mint saját maguk (ha nem ezt tennék, akkor lenéznék a saját hozzáállásukat ugye...). A két részre szakadt ország szindróma semmi más, mint egy nagyra dagadt, népnemzeti kisebbségi komplexus.

anger.jpg

Az átlagember azért politizál, mert amit a politika csinál érinti. Ez eddig közhely. Azonban innen a logika lebomlik, mert az emberek letámadják egymást, vagy lepattintják a másik véleményét azzal, hogy csak véded a seggfej Orbánt/Bajnait/Gyurcsányt (etc.), a legjobb esetben elmesélik az illető politikus vagy párt vélt vagy valós (és nagyon nyilvános) hibáit. Ha engem valaki meg akar győzni arról, hogy amit ő gondol igaz, akkor az semmiképpen sem jó taktika, hogy nekiáll személy szerint azokat támadni, akik képviselik amit én gondolok. Célszerűbb, ha azt próbálja elmagyarázni miért jobb amit ő gondol. Ha pedig tényleg abban látja a fő problémát (ez már eleve necces), hogy az én politikai meggyőződésemet képviselő csoport valamiért rosszabb és csak azért választja a másik szekértábort, akkor célszerű az általam nem érzékelt összefüggéseket megvilágítania, azt, hogy miért is rosszabb nekem a jelenlegi meggyőződésem.

Persze, deriválni tanítanak az iskolában, azt is elmagyarázták hogyan keletkezett az Északi-középhegység, csak azt nem, hogyan és mivel érveljek, illetve, hogy mi értelme is van a politikának. Azt vagy megtanulom, vagy nem. Esetleg rosszul tanulom meg és igen kevéssé leszek hatékony ebben. Sajnos Magyarország súlyos demokratikus deficitben szenved, de nem az Orbán-kormány miatt. A polgárai miatt, akik (és tisztelet a kivételnek) nem képesek tisztelni a másik álláspontját, vagy legalább azt, hogy másnak más az álláspontja. Nem érveléssel, meggyőzéssel közelítenek a más politikai gondolkodásúakhoz, nem képesek elfogadni, hogy ez egy szabad ország és a másiknak hajszál pontosan annyi joga van mást gondolni, mint nekik és a választott hatalom valamelyikünk álláspontját inkább fogja képviselni, sőt - ha nagyok a különbségek az álláspontok között - akkor az egyiket egyáltalán nem.

Kettészakadt ország. Szerintem az emberek szakadtak ketté. Egyik részről üldözik a biztonságot amit az irányítás, a saját vélt érdekeiket képviselő hatalom jelent, másik részről rettegnek attól, hogy ezt a biztonságot mások el akarják venni. Ezért teljesen mindegy, hogy melyik álláspont képviselőinél van a hatalom, a többiek teljes halálfélelemben küzdenek a 'szabadságukért', a hatalom visszaszerzéséért, hiszen akkor vannak csak biztonságban amikor a haverok, elvtársak, az általuk definiált 'szabadság' képviselői fogják a kormányrudat. Mivel a retorika évszázadok óta 'us against them' (mi, őellenük), csak az oldalak elnevezése változott (török-magyar, kuruc-labanc, fehér-vörös, kommunista-imperialista, magyar-szovjet, ballib-jobbkonzi), és ahogyan volt királypárti és forradalmár, úgy most is mindkét oldal meg tudja magyarázni miért hazafi azért amit gondol. Nesztek permanens forradalom. Ez egy állandó szabadságharc egy nemlétező konfliktusban...

donthate.jpg

Egy ilyen mélyen gyökerező, szinte már népszokásnak tekinthető folyamatot nehéz megváltoztatni. Ha a politikai kultúra - egy nem túl elképzelhetetlen demokratikus elköteleződéssel - felvállalná, hogy a PR-ját a meggyőzés folyamata köré építi, ha a blatáns személyeskedést mellőznék (különösen a Parlamentben), ha nyilvános érdemi viták képeznék a politikai tevékenység látható részét és horrible dictu ebben a média is közreműködne, akkor idővel, tudatosan változhatna ez a hozzáállás. Ehhez első körben az kell, hogy legyen olyan politikai erő amely ezt felvállalja és ezt a többi hatalmi erő (és különösen a média) is sajátjának tudná tekinteni (nem pedig a szokásos - kicsinyes módon - kihasználná a visszafogott hangot, hogy mocskolódjon).

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://westwing.blog.hu/api/trackback/id/tr223619708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mialenyeg 2012.01.23. 03:26:03

Szerintem az nagyban bonyolítjaa helyzetet, hogy nem gondolatok mentén alakítják ki az emberek a politikai véleményüket. Nem azt akarom mondani, hogy ez hiányosságuk, egyszerűen csak tény.
Általában van néhány érték, amit valaki magáénak vall, amiről úgy tapasztalja, hogy nagyon mélyen magában gyökerezik. Ezt nem vetik alá gondolatoknak, ezt az emberek szeretik megtartani érzelmi hajtóerőnek.
Például valaki mélyen hiszi, hogy a szegénység olyan szintig nemkívánatos, az ember annyira esendő és gyakran nagy segítségre szorul. Egy ilyen valaki számára, aki így látja a világot, az elsődleges érték a társas életben az, hogy ne legyenek társadalmi különbségek. Fejben tudja, hogy ez lehetetlen, de ez nem érdekli, mert HISZ abban, hogy erre törekedni kell és attól lesz jobb az élet. Vagy: valaki abban hisz, hogy a kemény munka, amit ő végez, és amit akárki tudna végezni, mert saját tapasztalatból tudja, hogy ez nagyrészt elszántság és verejték kérdése, vezet el az életben oda, amit megelégedettségnek lehet hívni. Az ilyen ember úgy érzi, hogy ha valaki nem próbál meg keményen küzdeni, akkor is ha eleinte reménytelen a helyzete, nem várhatja el jogosan, hogy sikeres legyen. Ez az ember ebben hisz. És így tovább. Ezeknél számunkra felszínesebb dolgok is simán alkotnak sokakban ilyen hitet, amivel az ember önmagát definiálja bizonyos körülmények között.
Szóval mindenkinek van egy ilyen személyre szabott értékrendszere, és emellett áll ki a végsőkig. Na jó, persze nem mindenkinek, ők sokszor a pillanatnyi hasznot keresik és könnyen alkalmazkodnak bármihez, könnyen vallnak bármit, amivel aztán egy szekértáborhoz csatlakozhatnak.
De sokan vannak, akik akár egymásnak gyökeresen ellentmondó értékekben hisznek, és a hitüket nem adják fel semmiért se.
És csak esetleg másod vagy harmadsorban, vagy csak feltételesen hisznek abban, hogy egy másik hitvilággal, világnézettel, működéssel rendelkező ember nem feltétlenül bűnös vagy hülye vagy semmirekellő vagy őrült, stb.
És most ezt látjuk: emberek, akik mind meg vannak győződve arról, hogy ők az igazi hazafiak, ők látják hogyan működik ez az egész és ezért ők tudják, hogy mit kéne tenni vagy nem tenni, hogy mi a helyes, a helytelen, stb., kiállnak az igazukért.
Ezt ők előbbre tartják, mint azt hogy ne legyen háború. Mert úgy érzik, érdemes átadni magukat a hitüknek és érzéseiknek. Mindkét oldalon.
Annyira hiszik a saját igazukat, hogy nem fogadják el ha valamilyen úton-módon nem az történik, amit ők szeretnének. Mert úgy érzik, amit szeretnének, az mélyen abból fakad, ami őket, mint emberi lényt meghatározza. És úgy hiszik, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha magukat emberi lénynek érezhetik.
A helyzet az, hogy nem érdekli őket a "békés egymás mellett élés" olyan áron, ami nem felel meg az értékrendjüknek.
süti beállítások módosítása